Cikkek

Ha beltéri ajtó vagy kilincs beszerzése előtt állunk, magától értetődő választás az Ajtógyár / Kilincsgyár, és nem csak a cég lényegre törő neve miatt. Több mint huszonöt éve vannak jelen a piacon, ennyi idő alatt pedig számtalan projekt és nagyléptékű beruházás megvalósításával szereztek tapasztalatokat.

Egy műemléképület felújítása, átalakítása mindig különleges feladat, de ebben is vannak fokozatok: a Budapest szívében, az Andrássy út 47. szám alatt található neoreneszánsz stílusú lakóépület a szokottnál is nagyobb felelősséget és kihívást jelentett.

A szalma felhasználása az építőiparban évszázados múltra tekint vissza: a hőszigetelő és hőtároló képessége kitűnő, ezért szigetelőanyagként, energiatakarékossági megfontolásból ismét elkezdték használni.

Eljuttatni egy speciális terméket a prémium szegmensből az átlagos családokig – a KAV Hungária egy sokáig lehetetlennek tűnő küldetést teljesített, sőt sok tekintetben tovább is lépett a kezdeti céljain.

A szíve mélyén mindenki vágyik pergolára, egy olyan helyiségre, ami lehet kint és bent is, közelebb hozza a természetet, de meg is véd az időjárás szélsőségeitől. Ebből is látszik, hogy egyedi jellemzők helyett inkább funkciók kombinációját tudja egy jó pergola – az Archishade szakértőivel a titkok mélyére ástunk.

A SUNEEL egy első generációs családi vállalkozás, ami már két éve működik, erre a mérföldkőre pedig több okból is büszke: nemcsak növekedett a cég, de egyedülálló módon alakította is a fémipari megmunkálás területét Magyarországon. 

Kandallóval fűteni romantikusnak, de kissé idejétmúltnak tűnhet elsőre. Másodikra viszont egyáltalán nem, főleg ha a második pillantás az élvonalbeli skandináv esztétikát és innovációt felvonultató Vauni kandallókra esik.

Rangos elismerést nyert a Modelart Presentation magyar csapata a new york-i székhelyű Architizer idén elindított Vision Awards programján.

Ez egy őrült projekt, azt kell, hogy mondjam. Nagy valószínűséggel kevésszer történik meg a világban, hogy művészek és nagyon jó értelemben vett gátlástalan építészek és tehetséges emberek összeállnak, nem a megtérülés az elsődleges feladat, hanem az, hogy valami nagyon szépet alkossunk, és utána jön az, hogy ez mennyire lesz piacképes.

A Singer Design úgy működik, hogy minden egyes projekt gyakorlatilag egy erős csapatmunkának a végeredménye. Szeretjük, amikor az építészet és a belsőépítészet tud kéz a kézben együtt elkészülni, és így a végeredmény az egy egységes egész tud lenni.

Ennek a háznak a különlegessége, hogy bármi meglepő is egy régi, kilencvenes évek elején épült ház átalakítása. Mivel lejtős a terület, a hátsó részébe egy jó nagy részt kiharaptunk, ezáltal kialakult egy hátsó, nappali tér szép bevilágítással és terasszal, az épületet pedig elöl megtoldottuk egy garázzsal. Az egész egy annyira más stílusban lett megfogalmazva, hogy tulajdonképpen rá se ismerni arra, ami volt, de leginkább az a meghökkentő, ami lett. Esti fények © Singer Design Nappali oldalról © Singer Design Az ügyfél a legelső találkozásnál egy tervező számára boldog kérdést tett fel. Szeretném látni mindenféle korlátozás nélkül, hogy mi az elképzelésed. A koncepció alapja az volt, hogy egy tényleg minőségű épület fogalmazódjon meg, építészetileg izgalmas és bátor, keveset látott formában. Úgyhogy a nagyvonalúság egyszerű eszközével élve a tetőt lekaptuk, egy óriási új tető a terepre tulajdonképpen rá lett ültetve, ami részben a domboldalon, részben pedig a házon pihen, és ez alá kerültek be a lakóterek. Szoba © Singer Design Belső tér © Singer Design A kedvenc megoldásom egyértelműen a nagyvonalú tető, mely az egyik végén a dombra ül rá, a másik végén pedig a házra támaszkodik, és ez alatt egy szabad térformálás alakul ki. A másik pedig egy szándékosan szoborszerű, vagy inkább művészileg megfogalmazott betonfal az utca felé, ami mindent kitakar, nincs rajta egy nyílás sem, csak egyszerűen mint egy gesztus beleékelődik a fűbe, amin nyugszik. Konyha távolról © Singer Design Konyha közelről © Singer Design Olyan szintű bizalmat adott az ügyfél, hogy nem akart semmin változtatni, és elhitte, hogy jobb lesz, hogyha a tervezőnek a gondolatai érvényesülnek. Persze hozzátartozott az, hogy bármilyen igényt megvitattunk, elvetettünk akár, de közösen hoztunk döntéseket. A jó épületeknek az egy nagyon nagy akadálya, pláne a családi magánházaknál. Ez egy érthető ok egyébként, hogy a tulajdonos a saját vágyait szeretné megvalósítani. Akkor van probléma, amikor ezt a vágyat nem bízza rá a tervezőre, hogy azt megértve alakítsa szép épületté. Hálószoba © Singer Design Dolgozó kívülről © Singer Design Én, mint a cég alapítója, olyan elveket fektettem le a csapatnak és a tervezőknek, amik azt gondolom, ahhoz segítik hozzá az épület használóját, nem a tulajdonosainak, hanem a használó élményt éljen át, amikor azt bejárja. Ez a ház már ezt az elvet követi, amikor az utcáról meglátjuk, egyértelmű, hogy itt azért valami fog történni, de nem látunk be mindenbe. Ahogy belépünk a telekre és közelítjük meg az épületet, folyamatosan új szögek, perspektívák nyílnak fel, amiket mi egyébként tudatosan így tervezünk meg. Ennél a háznál, ami nekem egy nagy kedvenc, az a bizonyos szobor, képzeljünk el egy vízfelületet, amin egy könnyed női szobor fogad minket, amikor a bejáratra rákanyarodunk. Természetesen ez egy olyan ékszer, amit több irányból ki kell használni. Ez a dolgozószobának is a háttere, tehát az a helység, ahol az ember csak ül és gondolkodik, egyszerűen kitekint erre a szoborra, és egy olyan csendélet fogadja, hogy aztán mondhatom, mindig feltölti energiával és melegséggel az ember szívét. Dolgozó kívülről © Singer Design Ennél a háznál az egy sajátosság volt, hogy nincsenek gyerekek, tehát lehet egy kicsit vagányabban kezelni a biztonsági és az anyaghasználati kérdéseket, de az otthon dolgozás és az életértől elvonulás vagy szeparáltság meg kellett valósuljon, ezen felül az ügyfeleknek, tehát az idegeneknek az alkalmi megjelenése is tervezett cél volt, ezért úgy kellett megoldani a bejáratot, az alaprajzot, tehát tulajdonképpen a térformálást, hogy amikor bejön egy ügyfél, kellően átélje azt a varázst, amit az építészet eszköztára nyújthat, de semmit ne lásson bele abba a privát életbe, a természettel és a tereppel való csatlakozás teljesen intim marad, más irányba tekint, meztelenül lehet feküdni úgy, hogy közben egy vadidegen jön a lenti irodába vendégként. Nem a tervező a csoda, hanem az a szándék, hogy valaki meg akarja alkotni a szépet. Nem elég ehhez a pénz, nem elég ez a jó tervező, a bizalom, magunknak építjük a házat, és hogyha ehhez úgy választ tervezőt, hogy ő ezen az úton a társa lesz és a megvalósítás során tényleg akarja és a maximalizmus oltárán, időt, energiát és természetesen pénzt nem spórolva az a cél hajtja, hogy valami klassz jöjjön létre, csak akkor fog létrejönni a klassz.

“Helló, Építechture, gyertek be!” – köszöntötte stábunkat Vermes Dóra a Pure Creative Designs-tól. “Itt vagyunk a II. kerületben, a Rózsadombon, egy fiatal házaspár keresett meg a lakás tervezésével. Ez egy új építésű lakás, a nettó alapterülete 90 négyzetméter. Az alapvető igényük az volt ,hogy csak az látszódjon, amit épp használnak, ezért a minimál stílusjegyekkel játszottam. Az anyagvilágra a matt felületek, a természetes kőburkolatok és a tölgy jellemző. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a házaspár esetében többféle stílust is össze kellett egyeztetni. Ebből fakadóan vannak olyan terek, ahol az egyiké, van, ahol a másiké dominál. A hölgy ízlésvilágára a bézses, meleg színek jellemzőek, míg az úrnak inkább a feketés szürke, antracit színek a kedvencei.”

A rendkívül lejtős telek Diósd és Érd határán található. Itt emelkedik ez a kétlakásos épület a sűrű növényzetű utca felé. A kiemelt, de így is három oldalról a terepbe ékelődő pinceszinten kaptak helyet a gépkocsi- és személybejáratok, melyek keretezése mintha tartaná az első emelet tömegét. A helyenként visszahúzott pinceszint és a teljesen visszaléptetett tetőszint hagyja az első emelet kubusát érvényesülni, és mivel nem csak térben, hanem anyaghasználatában is elkülönülnek a szintek, így az első emelet világítóan fehér vakolatával absztrakt, szoborszerű kubusként válik el a többi épületrész sötétszürke kőburkolatától. A nappali szint monolitikus formálásának eredményeképp az utcáról alig érezni, hogy valójában két külön lakásnak ad teret az épület belseje. A hátsókert felé is sikerült egységes képet adni a háznak úgy, hogy a nagyobbik lakás konyhája hátra nyúlik, tömegével elválasztja, intimebbé teszi a két lamellázott teraszt, melyek közös keretezését és egységét szinte csak a dombtetőről látni, így a lakók igazán sajátjuknak, privátnak érezhetik ezeket a fedett-nyitott tereket.

Csóka Attila vagyok, a Paradigma Riadnéból, és Sándorfalván vagyunk, Szegedtől 10 kilométerre található ez a település, és itt készült el a Bivalyos tanösvénynek nevezett ökoturisztikai fejlesztésünk. Sándorfalva önkormányzata keresett meg minket, hogy nekik lenne egy feladatuk, hogy itt bivalyok segítségével szeretnék rekultiválni a Nádas-tó melletti összefüggő nádterületet, és hogy ehhez milyen ötleteink, milyen javaslataink lennének. És a program gyakorlatilag onnantól kezdve kezdett el megfogalmazódni és egyre nőni. A bivalyoknak szükségük volt egy bivalyistállóra, illetve karámra, és ezt folytatva mi egy tanösvényt, illetve tanösvényhez kapcsolódó merengőket és kilátót terveztünk itt, ami a tavalyi év során valósult meg.

You don’t know what you have until its gone „Szeretnénk, ha nappalink a kertben és nem a kert felett lenne”. Ez volt a kiindulópontja ennek az izgalmas épületátalakításnak. Az 1920-as években épült eredeti villát korábban több lépcsőben bővítették, így bár a négyzetméterek megvoltak, nagyon nagyon hiányzott az átfogó koncepció a házból. Emiatt olyan egymásból nyíló terek alakultak ki, amiket nehéz volt praktikusan használni és amit a család minden igyekezete ellenére sem tudott belakni. A bővítések az eredeti villa padlószintjét követték, így a hátrafele lejtő telek miatt az épület a hátsókerthez már csak egy hosszú lépcsősorral tudott kapcsolódni. Hosszú utat jártunk be a megrendelővel a végső megoldásig, többek között olyan változatokkal is, ahol a meglévő épület teljesen megszűnt volna, hogy egy jobb tájolású új ház születhessen. (Azóta is siratjuk azt tervet annyira szerettük. De jobb így, jobb így…). Az ötletelés akörül, hogy lebontsuk a teljes meglévő épületet végül ráébresztette a tulajdonost, hogy mennyire kötődik az eredeti épülethez. Innentől kezdve már egyértelmű volt a cél: megszabadítani az eredeti villát az évek során hozzáépített toldalékoktól, és eredeti pompájában visszaállítani. Persze a bővítés nem maradt el, de csak finoman megbújik hátul. Az arányait kortárs módon megidézi, de nem akar előtérbe kerülni, inkább piedesztálra emeli az elődöt. Nem csak képletesen, de gyakorlati szempontból is, mert a bővítés szintben is lejjebb került. Mennyivel lejjebb? Hát persze hogy annyival, hogy a nappali is végre megérkezzen a kertbe.