Ez egy őrült projekt, azt kell, hogy mondjam. Nagy valószínűséggel kevésszer történik meg a világban, hogy művészek és nagyon jó értelemben vett gátlástalan építészek és tehetséges emberek összeállnak, nem a megtérülés az elsődleges feladat, hanem az, hogy valami nagyon szépet alkossunk, és utána jön az, hogy ez mennyire lesz piacképes.
Városi Gábor vagyok, én voltam a költőkert Villapark és Galériának az egyik művészeti vezetője, illetve az egyik megálmodója. Az én feladatom, mint művészeti vezető azt gondolom, hogy ezt a sok kreatív embert, akik körülöttem alkottak, ezeket megfelelő arányban megfelelő helyre elhelyezzem.
A legfontosabb nyilván a történet. Ha visszagondolunk a gyerekkorunkra, az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy a bunkert megépítsük, ha lehet, akkor a fán a fészekmotívum alapvetően innen ered. Sikerült egy olyan izgalmas szerkezetet, egy olyan izgalmas kubus rendszert teremteni, ami visszahozza ezt az élményt, ami körülvesz bennünket. Tehát, ha megfigyeljük itt a nappalinak a hátoldalát, kicsit dől kifelé a fal, íves a tetőszerkezet, és kifelé a teraszon egy nagyon finom rácsszerkezetben záródik a forma. Ettől van egy nagyon-nagyon érdekes intimitása, és van egy bensőséges hangulata.
Az élet limitált, van egy adott időnk, az valószínűleg nem lesz több, azt tudjuk tenni, hogy ezt az időt, ezt gazdagabbá tesszük, azaz tartalommal és emóciókkal megtöltjük.
Nem egyszerűen egy házat akartunk építeni, hanem azt szerettük, hogy minden érzékszerve, minden finom emócióra hasson, fafülre, szemre, gondolatra és érzelmekre. Az egész épületegyüttes egy nagy szobor, igazából egy tökéletesen működő kinetikus szobor, amely lakófunkciót is ellát.
Nagyon fontos, hogy az első pillanattól kezdve a megérkezés élménye az egy örömmel társuljon.
Nem véletlen mondom mindig azt, hogy ez egy multi szenzoriális utazás. A növények is úgy vannak kitalálva, hogy különböző időszakokban más illatokkal, más színekkel folyamatos változást, folyamatos izgalmat hozzanak az ember életébe.
A garázsba, nem egyszerűen egy garázs, hanem az egy galéria, változó képekkel, művészeti alkotások cserélődnek ki, nem egyszerűen beállunk a parkolóhelyünkre, hanem megtöltjük ezt a rövid folyamatot is érzésekkel, emóciókkal.
Ha végigmegyünk a lépcsőházban, szinte lebegnek a vasbeton elemek, üvegszobrokkal töltöttük meg őket, de ugyanez igaz a folyosókra is. Fontos volt, hogy az építészet és a képzőművészet újraértelmezve újra megtalálja azt az együttgondolkodást, mint ami annak idején a reneszánszban jellemző volt. Nagybritzky Szabolcs vezető tervező és Sárkány Bence, szintén vezető tervező segítségével hoztuk létre ezt az egész épületegyüttest. Mindenképpen megemlíteném Medvegy Petit, aki a napi küzdelmekben, kreativitásával és ügyességével nagyon-nagyon sokat hozzátett, hogy létrejöhessen ez a költőkert, Mila Park és Galéria.
Medvegy Péter vagyok, építészmérnök, a Költőkert Villapark társtervezője. Az organikus építészeti filozófia volt az irányelv, hogy az épület természetesen nőjön ki abból a helyből, ahová tervezve lett és alkosson azzal harmonikus, szerves egységet, mind a felhasznált anyagok, az épület mérete és a gondolatisága szempontjából is. A Svábhegy oldalába ékelődő viszonylag meredek teleknek kivételes panorámája van Budapestre, ezen adottság maximális kihasználása volt a legmeghatározóbb tervezési irányelvünk.
Az 5000 négyzetméteres telken hat lakás helyezkedik el és kétféle lakástípus van, a kisebbik lakások 250 négyzetméter belső alapterületek, a nagyobbik lakások 350 négyzetméteres belső területtel rendelkeznek, mindegyikhez tartozik legalább 60-70 négyzetméter terasz, valamint ugyanennyi vízfelület. Ezeket az egységeket mi villalakásoknak nevezzük, mert szervesen kapcsolódnak hozzájuk olyan elemek, melyek túlmutatnak még a legszínvonalasabb luxuslakásokon is és már-már rivált villaérzetet adnak. Gondolok itt a végtelenített medencékre, a skyteraszokra, a szabadtéri jakuzzikra vagy akár a panorámaszaunákra és a privát zengertekre.
Egy nagy missziót folytatunk, méghozzá azt, hogy a törvényhozók a beruházásoknak legalább egy százalékát kötelezővé tegyék, hogy műalkotásokra fordítsák. Egy régi vágyam volt, hogy a magyar géniuszoknak emléket állítok, és egyedülálló módon magánkezdeményezésre egy olyan parkot hozok létre, ami a költőknek van szentelve.
Vannak kedvenceim, József Attila, Pilinszky, Ady, vagy Radnóti, és megpróbáltam ezeket egy stilizált üvegszoborban megjeleníteni. Ez egy metafora, egy finom utalás, amiben megpróbálom őket valamilyen módon megeleveníteni. Élni.
Ez egy olyan üvegszobor-kompozíció, ami Közép-Európában majdnem egyedülálló. Az a jellemzője, hogy 2,7 tonnás, 300 üveg szeletkéből álló térplasztika, mondhatnánk azt, hogy egy 3d-s screen, amely folyamatosan forog, változik, van egy belső és egy külső megvilágítása, mindez össze van hangolva a házakat megvilágító fényrendszerrel. Olyan megvilágítást kapnak, ami a szobor részévé teszi őket. Hát a kedvenc részem természetesen a terasz, illetve a lebegő medence, mert egy picit a kuroszavának a gondolkodását idézve az ég, a víz és a föld között lebeg egy nagyon szép rácsszerkezet. Nem véletlenül a vízben állnak a lábai, hiszen napsütésben gyönyörűen bezár a szerkezet, visszatükröződik, illetve mellette a lebegő medence kellős közepén egy Japánból hozatott bonsai áll, ami szintén ezt a fajta gondolkodást próbálja kifejezni.
