A pécsi családi házat a mecsekoldalba, a Felsőmakár dűlőbe terveztük. Az épület helyét nagyban meghatározta a kedvezőtlen tájolás, az erős lejtés, a kötött helyi építési szabályok, illetve a személygépkocsival való megközelíthetőség is. A kötöttségeket próbáltuk előnnyé formálni, melynek köszönhetően egy a hétköznapitól merőben eltérő, formabontó ház született. A tervezési program megalkotásánál külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a fő életterek és szobák megfelelő benapozottsággal rendelkezzenek, amihez a telek magasabban található részét határoztuk meg építési helynek. A lejtés lekövetésének és a bevilágító felületek maximalizálásának érdekében lépcsőzetes tömeget alakítottunk ki. Ez a lépcsőzetes tömeg elősegíti a léptékhelyes megjelenés elérését, de a lapostetők hasznosításával funkcionális előnyt biztosít a lejtős terepen. A felső két szint törtfehér vakolatú, derékszögű rendszerből kilépő formája szoborszerű megjelenést ad az épületnek. Az alsó garázsszint inkább a tereprendezés eszközével formált, nyers betonból és kőből épített, a kerthez szintben kapcsolódó zöldtetővel rendelkezik. Ez a funkcióhoz illeszkedő szétválasztás és tagolt forma eredményezi, hogy az épület egyik nézőpontból sem lépi túl a családi házak léptékét. A nyílászáró képzés szabad formálása erősíti a szoborszerű tömeget, elhelyezésük a fő kilátási pontok felé megválasztott.