A VI. kerületi, kortárs-minimalista stílusban átformált nagypolgári lakás régi vágyálma volt megrendelőinknek. Olyan otthont szerettek volna, melynek központja egy tágas, konyha-étkezőt is magában foglaló nappali – vagy inkább „lakótér” –, ahol az egész család kényelmesen, akár hosszabb időt is együtt tölthet. A többi helyiség ennek a központi térnek van alárendelve. Kifejezett kérés volt, hogy az életterekben csak minimális bútorozás jelenjen meg; minden más a bejárat melletti, nagyméretű, járható gardróbba került.
A meglévő, szigorú „L” alakú alaprajz határozottan kijelölte a lehetőségeket. A nagyvonalú, tágas nappali két szoba egybenyitásával jött létre – ez volt a legnagyobb beavatkozás a lakás szerkezetében. A többi helyiség kisebb falmozgatásokkal, apró módosításokkal nyerte el végleges formáját. A megrendelői szándék szerint a privát zónák – például a nappaliból nyíló gyerekszobák – markánsan elkülönülnek.
A síkban záródó, nyúlánk, magas ajtók tudatosan simulnak a nagy falfelületekbe, csak fényességük különbözik – ezzel is erősítve az eleganciát és előtérbe engedve a szoborszerű bútorokat. A lakás szíve a nagyméretű konyha: a közös főzések, az együttlét tere. A komplex, beépített bútorok teszik teljessé az ergonomikus térhasználatot. A konyhabútor és a központi pult finoman megmozgatott – tektonikus – tömbjei rejtik magukban az összes konyhai gépet és eszközt. A kibillentett síkok játékosan gazdagítják a térélményt. Csak az került szem elé, amit valóban láttatni akartunk – minden más a bútorok belsejében vagy a nagyméretű gardróbszobában bújik meg.
Az előszoba tere a nappalihoz hasonlóan tágas és nagyvonalú. Meghatározó elem itt is egy méretes, egyedi beépített bútor, mely egyszerre öltözőpad, lepakoló felület és előszoba szekrény. A tágas belépőtér funkcionálisan is indokolt: innen nyílik az összes többi helyiség – a szülői háló, a fürdő, a WC és a sokat említett gardróbszoba, amely időnként nyugodt dolgozóként is működik, ha épp arra van szükség. A rejtett ajtók itt is csendben teljesítik funkciójukat: csupán jelzésként jelennek meg a falfelületeken.
A fürdőszoba és a WC berendezése is követi a lakás többi részének minimalista karakterét. Itt kis alapterületen a monolitikus anyaghasználat, a letisztult felületek és a kőtömb-szerű szaniterek határozzák meg a hangulatot. A beépített bútorok rejtve maradnak: a burkolatok síkjában, vagy nagyméretű tükrök mögött bújnak meg.
A lakáson végigvitt, egységesen komponált terek és beépített bútorok kortárs karaktert kölcsönöznek a több mint százéves falaknak, miközben újraértelmezik a nagypolgári otthonok nagyvonalúságát. A részletgazdag bútorok és gondosan megformált csomópontok a korabeli elegancia finom visszhangjai.
Közreműködő cégek: Neolith (konyhapult), RIO Lámpastudió, Point Zero (fürdőszoba burkolat), NEF, Eclisse, Caparol, PhoneStar (Csendlap), Krüllung (árnyékolók), Par-ky (padlóburkolat), Marmorin (kád), Laufen (csaptelepek), Komandor – Szafir (gardrób tolóajtók)
Fotók: Ancza Krisztina
Szöveg: Deigner Ágnes
