Megrendelőink egy 1980-as években épült befejezetlen családi ház átalakításával kerestek meg minket. Szándékuk egy tiszta, nyitott térrendszerű családi ház megalkotása volt a meglévő épület átalakításával. Az elképzelést tervezői oldalról mi is nagyon a magunkénak éreztük, mivel ahol lehet, az ésszerűség határain belül szeretjük megtartani, újrahasznosítani a meglévő szerkezeteket, anyagokat. Az adottságok és igények megismerése után világossá vált, hogy a ház tereinek átszervezése mellett szükség lesz annak bővítésre is.
Megbízóinknak erős elképzeléseik voltak arról, hogy hogyan szeretnék a belső tereket használ. Megfogalmazták, hogy szoros kapcsolatra vágynak a tágas nappali, és a konyha-étkező között, de határozott választóvonalat is szeretnének a két funkció közé, mivel a nappali tér náluk inkább már egy átmenet a lakás privát zónáihoz. Az abszolút publikus térként – kissé rendhagyó módon – a konyha és a hozzá szorosan kapcsolódó étkező terét jelölték meg.
Így a meglévő magastetős vakolt ház végül az intimebb lakófunkciókat fogadta magába. A kissé átszabott megnyitásokon keresztül egész nap egyenletes fény tölti be a belső tereket, amelyek anyaghasználatát a skandináv egyszerűség jellemzi. A belsőben minőségi homogén betonglett és tölgy furnér felületek jelennek meg. A letisztult háttér szépen kiemeli az egyes látványos belsőépítészeti elemeket, mint a látszó fedélszerkezetet, a kandallót, vagy a lépcső előtt álló térelválasztó tölgy könyvespolcot.
A hozzáépített fekete tömeg az egyterű konyha-étkező helyiséget hozza a kompozícióba. A meglévő épülettől határozottan elválik anyaghasználatban, nyitottságban, és padlósíkban is. A régi ház elemelkedik a terep szintjétől, míg az új hozzáépítés lejjebb ereszkedik a kert síkjához és pavilonszerű kialakítás jellemzi. A fehér vakolattal szemben a fekete lapolt deszkaburkolat textúrájával erős vizuális kontrasztot alkot. A fekete doboz a kert felé megnyílik, ideális helyet kínálva családi összejöveteleknek. Az enyhén ferde szögben egymáshoz illesztett két egység között egy átlátszó nyaktag teremt kapcsolatot, kijelölve a főbejárat helyét is.
Az átalakítással, bővítéssel a régi ház új élettel telt meg. Érzékelhető valamiféle kontinuitás, kapcsolódás a környező kissé heterogén települési szövethez és építészeti karakterhez. Az egymásra rakodó építészeti rétegekkel, finom illesztésekkel, igyekeztünk egy környezetbe simuló, újszerű építészeti minőséget létrehozni a lehető legkisebb energiafelhasználás mellett.
Fotók: Jaksa Bálint
Szöveg: Deigner Ágnes
