Az üres domboldal dilemma. Egy sikeres belvárosi lakásátalakítás után döntöttek úgy a megbízók, hogy ránk bízzák újonnan épülő családi fészkük tervezését, és osztották meg velünk a hosszas keresgélés után kiválasztott helyszínt. Kilátogatva rögtön két fejvakarós problémával is szembesültünk: szuper panoráma, de persze északra, illetve egy üres domboldal, négy utcányi üres telekkel. Az elvárások egyszerűek: kéne a panoráma, a jó tájolás, és az sem lenne rossz, ha a még nem létező szomszéd nem látna be a nappaliba. Meg persze örülnének egy látvány garázsnak és egy olyan medencének, amiben tényleg lehet úszni. Az utolsó kettő végül különböző okoból elmaradt (pedig imádtuk volna), a többihez viszont elővettük legjobb jövőbe látó énünket: egy L alakú ház épült, aminek függőleges szára a nyugati telekszomszéd, a vízszintes szára pedig az utcafelé zárja le a telket. A keleti szomszéd felé a tervezett nyárikonyha (még szerencse, hogy a megrendelő szeret pizzázni) és a szintkülönbség oldja meg a védelmet, így kaptunk egy védett kis kertrészt, amire a földszinti helyiségek ráfordultak. A konyha-étkező egy szintben kapcsolódik a kerthez, így nyáron nem kell választani, kint vagy bent legyen a vacsora. A nappali már egy fokkal kuckósabb, fél méterrel alacsonyabban így nem csak a kanapéba, de a kertbe is belesüppedhetünk. A panoráma az emeletről a legjobb, amit nyilván a szülői háló kapott. A többi emeleti helyiséget dél-keletre tájoltuk, hogy minél több fényt kapjanak. Ez télen áldás, de nyáron a túlmelegedés miatt sok lehet, így jött létre a homlokzat előtt végigfutó egyedi lamellás árnyékoló. Napvédelem és belátás védelem egyben. Nameg szuper hangulatos árnyékok. Meg melegség a nagy modernségben. Nem véletlen, hogy ezt szeretjük bennük a legjobban.
