Az épület telepítésénél a fő szempont a sarokhelyzetre való reagálás volt. A befoglaló kontúr alaprajzilag a környezet homogén, négyzetes kialakításaira hasonlít, de tömegében ez három különböző magasságú részre bomlik fel. Az egyszintes rész egy külső, perforált faltesttel és könnyűszerkezetű határolásokkal keretezett belső, intim világot takar, mely a kert részeként funkcionál. A kétszintes tömegrész az alacsonyabb, északnyugati szomszéd felé, míg a háromszintes traktus a lejtő emelkedése és a magasabb társasház felé esik. Így a tömegalakítás a természetes terep adottságaira és az épített környezetre, szomszéd házakra is reagál. A megjelenést egyértelműen a klinker téglaburkolat határozza meg, melyet az utak felé eső bütükön felvált egy, a burkolat anyagával azonos, de teljesértékű átszellőztetett tégla homlokzatburkolat, amely egyedi perforációt kap.
