Adott egy telek Budapest egyik elővárosában. A környék karaktere még alakulófélben, ami lehetőséget nyújt arra, hogy az épülő ház befelé forduljon, a saját belső világát megteremtse. Az igény pedig egyértelmű: a központba a terasz kerüljön. Egy olyan átmeneti tér, ami a kora tavasztól késő őszig, a nagy hidegek beálltáig a családi és társasági élet epicentruma. Nyári konyha és lounge, kertélmény és vízfelület egyszerre, ami a legkedvesebb tengerparti nyaralásokat idézi. A ház szervezése ennek a központi terasznak van alárendelve: egyik oldalról a szobák ölelik körbe, a másik oldalról a nappali-konyha tér határolja. Így egyszerre intim és nyitott, a nappali tér szinte határ nélküli meghosszabbítása, ahogy bentről a tekintet a medence víztükrén túlfut a panorámára.
