A 60-as években épült társasház 3. emeletén lévő 75 m2-es lakást előző tulajdonosai eredeti állapotában lakták, mely a korabeli lakáskultúra jegyeit hordozta magán. A lakás funkcionális térbeli felosztása megfelelő volt, így szerencsére azokat nem kellett áthelyezni. A megbízók tágas, áramló terekre vágytak, így néhány falat eltávolítottunk, valamint a nagyméretű panorámás terasz parapetes nyílászáróit egy szintmagas és teljes szélességű tolóajtó váltotta le. A további térnövelés érdekében az ajtók szemöldökeit elbontottuk és szintmagas ajtókat terveztünk be, melyek a lakás meghatározó design elemei lettek. Természetes anyagokat és föld színeket, elemi geometriai formákat és a lehető legjobban letisztult vonalvezetést alkalmaztunk.
Egységes tömör fa burkolatot kapott minden helyiség; a fürdőt a szakrális megtisztulás, míg a WC-t a kísérletezés helyévé, egy izgalmas dzsungellé alakítottuk. A szokásostól eltérő megvilágítási módszert alkalmaztunk: szinte mindenhol ugyanaz a lámpa páros jelenik meg, mely a tengelyvonalából kimozdítva, a helyiség geometriájához, berendezéséhez és hangulatához igazodva foglalja el helyét. A hálószoba kapott egy pengefalat, ami mögé egy gardróbszekrény került. A pengefalba az öltöző paravánok idéző, a budapesti, mára kultikussá vált Szabadság-híd motívumából formált, áttört dekorációt helyeztünk, mely amellett, hogy 2 oldalról dekorál, természetes fényt juttat leválasztott térhez. Ezekkel a módszerekkel törekedtünk a nyugalmat árasztó életérzés elérésére, mely az otthont a belső béke megtalálásának terévé teszi.
