Az, hogy itt a nyüzsgés és a csendnek a határán állunk, és az, hogy ez egy lejtős telek, hozta magával, hogy mindenképpen az élet felé szerettünk volna fordulni, tehát Budapest varázslatos panorámájának irányába. Igen ám, de ez a panoráma egy helyen talán a legjobb. Biztos, hogy már ez egy adottság volt, amely meghatározta a közös élettér, a nappali helyét. A telek hátsó része, ahol a Nap már gyorsabban lemegy, tehát hamarabb van sötét, magával hozta, hogy az orientáció egy éles választóvonalat kíván. Hátul egy intim lakórész található, ahol az ember elcsendesedhet, megnyugodhat, kiengedhet.
Ez az alapgondolat korán megszületett és gyakorlatilag ez lett a fő gerince a háznak. A tetőszerkezet sem egyenes, mint általában, hanem gyakorlatilag tiszteleg a városnak, tehát van benne egy gesztus, ahogyan kinyílik felé. A másik oldalon ugyanez a koncepció valósul meg: az erdő felé nyílik a tér.
Még a belmagasságok is különböznek: a nagyobb térben nagyobb a belmagasság, a hátsó traktusban pedig olyan térelemekkel segítettük a bensőségesebb enteriőr megteremtését, mint a süppedős, mély padlószőnyeg. Erre lépve az embernek még a lépése is halkabb, puhább lesz. Ha felmegyünk pár lépcsőt, még a bejárat is relatíve beszűkül, mintha egy erdei kis lakba érkeznénk meg.
A megrendelő kérése annyi volt, hogy napszaktól és évszaktól függetlenül szeretné élvezni Budapest látképét, hogy használjuk ki a fényt, amely be szeretne jönni és hogy egy olyan otthont teremtsünk, amelybe hazatér az ember. Miután elkészült az alapötlet, a részletek is ezt szolgálták. Az egysíkú kilépés, hogy süllyesztve van a nyílászáró, süllyesztve van az üveg, azt biztosítja, hogy ugyanazon a síkon érkezünk ki, így hát mindenütt tetten érhető a természet a közelsége.”
Az ügyfél külön kérése volt, hogy szint magas nyílászárókat használjunk, és itt volt az első kérdés: mennyire tudjuk tiszteletben tartani az építészeti gondolatot, azaz hogy ez a felület, mint egy üveghártya szerepeljen? Hol van az a határ, ahol a nyílászárók az építészeti koncepciót erősíthetik?
Két alternatívát állítottunk fel, hogy függőlegesen osszuk a mezőket vagy vízszintesen húzzunk egy komolyabb csíkot. Ahogy látható, ez a vízszintes erős csík lett a nyerő ebben a szerkezeti konstrukcióban. Én úgy érzem, hogy ez egy jó választás volt, mert maga az épületnek van egy vízszintes húzása, és ez a vízszintes vonal segített megérteni, hogy ez egy építészeti gesztus.
Amikor ide bejössz, akkor itt könnyű lenni, akkor itt elegáns lenni, megérkezel és otthon érzed magad. Egyből. Mindenhez van valami közöd, valami viszonyod, mert olyan könnyű átérezni a szellemiségét. Hálás vagyok, amiért olyan megrendelővel dolgozhattam, aki támogatott abban, hogy véghez vigyük a különleges megoldásainkat. Ez gyakran újra és újratervezést igényelt.
Tervezőként, mint a csapat vezetője, nagyon szeretem ebben, hogy amit mi a látványterveken ígértünk, és amit kitaláltunk, abban a vizualis világunkat megmutathattuk, és mindez megvalósult. Szeretek ide jönni, nagyon jó ide jönni.”
