Pályafutásom elején, az éppen a „szocialista-minimalizmusból” kilépő, szellemfrissülést hozó, „pécsi- organista” építészettel találkoztam és azonosultam. Nem volt nehéz, mert magam is panelben nőttem fel, ahol a funkcionalizmus az akkori OÉSZ minimumokat jelentette, designról nem igen lehetet említést tenni, – hacsak nem a tíz emeletesek homlokzat mintáinak figurázásával. Az organista építészetnek Pécsen, jeles képviselői voltak, (vannak) azok követése, – mint felkent, nagy mesterek utódának lenni – szép pályának látszott… Rövid ideig tartott, mert Pestre kerültem. A Budapesti Műszaki Egyetemen találkoztam egy teljesen más szemlélettel; a dekonstruktivista építész filozófiával. Ez már hosszú ideig tartó szerelem volt, az egyetem után, még itthon, Pécsen is tartott. Első cégemet is ez az „új” stílusirányzat ihlette: DEKO-ART néven alapítottam meg, a kilencvenes évek elején, s csak később alapítottam a NARA STÚDIÓ –t, melynek szintén van köze a stílusirányzathoz, – hisz köztudott a „Nara szó” Japánnal illetve a japán építészettel való kapcsolata. A dekonstruktivista építészet bizonyos elemeit a mai napig is alkalmazom. Szeretem, mert nyíltabban vállalja a konfliktusokat, mint más stílusok. Persze e fölött is eljárt az idő, s ez már komoly életfilozófiai döntést igényel, hogy; – menjek, vagy maradjak… Én, – az építészetben – változás párti vagyok, így továbbléptem, s egy olyan minimalista építészetet valósítottam meg a közelmúltban, melynek a gyökerei a Bauhausból erednek, s egyszerű geometriai formákat alkalmaz, korszerű anyaghasználattal. Honlapomon több ilyen házat találni, mert még mindig jónak tartom ezeket. Mára, tudatos változást akartam. Talán mert 50 lettem, talán mert filozófiákban látom az építészet alakulásának sorsát… A múltba tekintés már nem olyan felháborító, mint fiatal építész koromban gondoltam. Vissza akartam nyúlni az organista építészet általam kedvelt elemeihez, úgy hogy a minimalista építészet geometrikus elemeit megtartom. Feltétlenül meg kívántam mozgatni az épületek tömegét, méghozzá vertikális és horizontális értelemben egyaránt, – csak a tömegjáték kedvéért. (Na meg bizonyos helyeken ebben is filozofikus magyarázatokat láttam bele.) Az állatkertnél kőzet repedéseket és gyűrődéseket használtam természetes mintának, míg egy II. kerületi villánál, csak egy szalag lefutását kombináltam fény-árnyék trükkökkel. Nagy társasházi foghíjbeépítésnél pedig, a kerületre jellemző zárterkélyek és kapualj-beugrások játékát alakítottam igen mozgalmas térelemekké, a homlokzati átrium és a cipzárszerű erkélyek segítségével. Hát itt tartunk most, – és a kísérletezés kora csak most kezdődött, mert vannak olyan kiemelkedően érdekes munkáink, ahol ezt megtehetjük!
