A Megrendelőnk egy földszintes családi ház tervezésével keresett meg minket. A választott üres telek az első látásra elbűvölt minket. A település szélén való elhelyezkedése, kertvárosi környezete és a hátsókerttől induló erdősáv mind azt az érzést közvetítette, hogy itt egy bensőséges, biztonságos otthon teremthető meg. Az épület kialakítását leginkább a kötelezően oldalhatáron álló elhelyezés és a funkcionális rend alakította. Az épület hosszában négy fő traktus különíthető el. Értelemszerűen a garázs az utcához legközelebbi traktus, mely egy nagy földszinti és tetőtéri tárolóval egészül ki. A következő rész a lakótér, két szobával és azok fürdőjével. A harmadik traktus a személybejárati rész, mely az épület alaprajzát befoglaló téglalapba egy nagy „bemarással” elegáns, félátriummal rendelkező üvegportálos teret kap. Az utolsó blokk pedig a kertre, erdősávra délnyugati irányban nyitó nappali. A négy traktus mellett a középső kettő sávjában egy harántvonalú szegmens is kialakult – kamrát, wc-t, gardróbot, fürdőt, háztartási helyiséget és gépészetet tartalmazva – mely az 1 méteres oldalkert felé esik, így nagyméretű nyílászárót nem tartalmazhat, de a kiszolgáló helyiségek számára tökéletesen megfelel. Ezzel a kialakítással a nagyobb szobák lehettek jobb tájolásúak, szélesebb kertrészre nyílók. A tömegformálás során az alaprajzi kialakítás két jellemzője is erősen visszaköszön az épületen. A személybejárat fedetlen félátriumát fedett kialakítással megismételtük a lakótraktusban is, így mindkét szoba egy intim belső kertre nyithat. Ezzel a mozdulattal a harántirányú traktusok nem csak alaprajzilag, hanem tömegben is hangsúlyozódnak. A másik jegy a ház ortogonális rendszerén belüli kétféle irány megjelenése. Ezt láthatjuk a madártávlati képeken is. A hátsó harántirányú nappali traktusra az adott épületrész hosszában terveztünk magastetőt, míg a garázst és lakóblokkot egy erre merőleges tetővel kötöttük össze. Ez a formai játék azonban nem öncélú, hiszen a hátsó tető a kert felől nézve nem magasodik túlzottan a szabadban tartózkodók felé, visszafogott épülettömeget eredményez. Az utca felé eső tető viszont hagyományos szélességű oromfallal néz az utca felé, beleilleszkedve annak képébe, környezetébe. Anyaghasználatnál a természetesség, letisztulság volt a cél, fölösleges sallangok nélkül. A falak fehér vakolatúak. A „bemart” részek falszakaszai, fedett teraszok mennyezete fa lécezést kapott. Ez különösen barátságos érzéseket kelt a beltérből kitekintve. A belsőépítészet ezt a gesztust számos helyen megismételte, így a belső és a külső igazán összeért. A korcolt fémlemez fedésű tető pedig egyértelműen az épület koronája. A magastetős részeket úgy alakítottuk, hogy bár egy-egy oromfallal rendelkeznek, de vízszintes gerincük nincs. A csúcspontból három-három felület fut le az ereszvonalakig, így egy gyémánt-szerűen metszett formát kaptunk. Ennek a formának a kiszellőzését egy dupla héjú tető biztosítja, aminek a profi kialakítása – ahogy az épület többi részén is látszik – a tapasztalt kivitelezőt dicséri.
