A pécsi állatkert az 60-as években épült. A tervezési feladatom, részben új épületek és kifutók tervezése, kisebb részben a meglévő kifutók áttervezése bővítése volt. A leg emblematikusabb épület az új főépület, mely tartalmazza a recepciót, kiállítóteret, oktatótermet, büfét, akvárium-terrárium épületet, vizesblokkokat, valamint a csimpánz-házat.
A meglehetősen sokrétű, komplex funkció nagyon különböző elvárásokat támasztott, mind az épület geometriájában – belmagasság, nagy terek, kontra „bujkálós ösvények” – mind a megvilágítás, hőmérséklet, páratartalom vonatkozásában.
A Mecsek mészkő formációi inspirálták az épület formavilágát, mely a repedezett, gyűrődött Triász- és Jura- mészkő illetve dolomit organista leképzése egy földbe vájt, zöld-tetős épületté. Fontosnak tartom a geológiai absztrakciót, mert ez teszi illeszkedővé a tömeget, melybe nagy tereket kellett elhelyezni.
A Mecsek hegység keletkezésének földtörténeti változásai és ezek grandiózus „alkotásai” a kőzetek és azok felszíni formációi igazán alkalmasak a másolásra, – ezzel élve próbáltam a méretekből fakadó épített környezeti agressziót kiküszöbölni.
A homlokzat és az egész tömeg, erre az üledékes kőzetekre jellemző, felgyűrődött repedezettségre utal, beleértve az épülettestbe belevájt víznyelőket; az átriumokat. Bevilágítást, ami az akváriumok miatt csak korlátozottan és indirekt módon szükséges, ezeken keresztül biztosítottam – plusz, jó lehetőséget adott a járható tető mozgalmas megjelenítésére, a zöldtető szabdalására. A lapostető enyhe dőlése lehetővé teszi, hogy az emberszabású majmok kifutójának kilátójából beláthassuk ezt a teljes ötödik homlokzatot is.
A tervezésnek a park, illetve az állatházak és kifutók is részei, ezért a helyszínrajz itt szinte „alaprajznak” tekinthető – a funkció és a használat szempontjából. A főépülethez illeszkedő új állatházak teszik kompletté az egész parkot.
