A Megrendelőnk egy 90-es években épült ház áttervezésével bízott meg minket Budapest talán legszebb környékén, a Széchenyi-hegyen. Mivel a telek a jelenlegi szabályozás alapján túlépített, ezért drasztikus szerkezeti átalakítás és befoglaló forma módosítás nem jöhetett szóba. Az épületet egyszerűsítettük, a kortárs szemléletmód szerint letisztítottuk, megszüntettük a félköríves ablakokat, csonkakontyokat, vakolati tagozatokat, csőkorlátokat, bontásra ítéltük az épület kialakításához nem illeszkedő háromszög alaprajzú üvegezett lépcsőházi bevilágítót. Viszont kihangsúlyoztuk az épület alapkoncepcióját, a sarok-szituációra reagáló tömegformálást, mely két hasonló formájú és tetőhajlásszögű, de méretében eltérő tömegek additív kapcsolódásáról szól.
A tömegeket monokróm módon, kissé eltérő szürke színekkel és anyagokkal – korcolt fémlemez fedés és nagytáblás kompozitlemez – borítottuk, melyek nem csak homlokzatburkolatént, hanem tetőfedésként is szolgálnak, így finom különbségekre épülő, egyszerű, de friss tömeg hangsúlyozódik ki a látványban. A belterekben értelemszerűen törekedtünk az elképesztő budapesti panoráma kihasználására, a nagyvonalúságra. A lépcsőházi mag egy középső, lejtő felőli pozícióba került, a nappali belmagasságát két szintesre növeltük az emeleti alapterületből elvéve, a tetőszinti master blokk pedig egy hatalmas tetőterasszal bővülhetett, mely az eredeti tetőforma kontúrja alatt “bújik” meg, a tetőszerkezet kiváltásával, fedett-nyitott kültérként.
