A családi ház Nadap, egy Velencei-tó környéki falu újonnan beépülő részén helyezkedik el. A telek keleties lejtőn fekszik, a falut övező erdő szélén. A helyi előírások az épület magasságát 5 méterben korlátozzák. A megbízó külön kérése volt, hogy a szomszédos dombokra néző keleti panorámát lehessen élvezni az épületből.
A koncepciót mind megrendelői, mind tervezői oldalról határozott mérnöki szemlélet jellemzi. A tervezés folyamán semmilyen öncélú építészeti állításnak nem volt helye. Mellőztük a különböző narratívák, művészi mondanivalók, vagy településképi állítások mentén való alkotást.
A tervezett ház a fizika, a funkció, a gazdaságosság és fenntarthatóság dimenzióiban létező legegyszerűbb megoldás. Az építészeti érték szándékosan nem egy külön dimenzióként lett definiálva, hanem az épület eredő tulajdonsága. Álvaro Siza híres kijelentésének feje tetejére állítása ez: ami funkcionális, az szép is.
Mindez a koncepcionális következetesség nem lett volna lehetséges a megrendelő együttműködése nélkül: az eredeti elképzelések finomításában, a funkció szolgálatába állításában abszolút partnerek voltak, ennek következtében koncepció szinten egy ellentmondások nélküli terv születhetett meg.
