Budapesten a Széchenyi-hegy déli lejtőjén a város felett egy 1700 nm telken a földből nő ki ez a 746 négyzetméteres ingatlan, amely nem egy szimpla lakóépület, hanem nagyléptékű építészeti gondolatok és tekintélyes építtetői ambíció manifesztuma.
A ház úgy illeszkedik a terepadottságokhoz, hogy közben erőteljesen kijelöli saját tengelyét: a vízszintes és függőleges arányok mind arra szolgálnak, hogy a látvány és a belső tér egymást kiegészítve váljanak élménnyé. A belsőépítészet nem akar konkurálni a panorámával, hanem kiegészíti és támogatja azt.
A kültér-beltér határát szinte teljesen elmosó teraszok nemcsak a használhatóságot bővítik, hanem térérzetet is teremtenek: a város látványa nem háttér, hanem építészeti koncepció komponenssé válik. A wellness részleg, a hatállásos gépkocsitároló, a reptéri üzletekre emlékeztető borospince és sportszer tároló vagy az úszómedence mind a kortárs életforma kiszolgálásának eszközei, de nem öncélú luxuselemek – hanem precízen megtervezett részei egy jól szervezett kényelmi egységnek.
Ez az épület nem akar több lenni, mint ami: egy kimagasló építészeti minőséggel létrehozott lakóház, amely a funkció, a forma és a táj viszonyát a lehető legpontosabban értelmezi újra. Egy ritka, letisztult példája annak, hogy a magasépítészet hogyan tud időtállóan válaszolni egy egyedi telek adottságra, egy adott városi nézőpontra és egy igényes megbízói vízióra.
Léder Zoltán szerint egy családi háznak többnek kell lennie egy jól fotózható ingatlannál, ezért a tervezés alatt mindig szem előtt tartotta, hogy barátságos színekkel és természetes anyagokkal egy olyan életteret hozzon létre, ami stílusos, időtlen és magas szintű életminőséget is biztosít.
